Magyarországon a szív- és érrendszeri betegségeket követően rosszindulatú daganatos betegségekben halnak meg legtöbben. A rosszindulatú daganatos megbetegedések az IV. évtized után egyre növekvő számban jelentkeznek.
A hormonpótló kezelés az átlagos életkor növekedése miatt a nőket érintő egészségügyi problémákra keres megoldást. Az 50 éves kor körül a petefészek “elöregedése” miatt nem képes nemi hormonok termelésére (ösztrogén és progeszteron), ezért a nők életük egyharmadát hormonhiányos állapotban kénytelenek leélni.
A hormonpótló kezelésnek ugyanúgy, mint minden más gyógyszeres terápiának vannak előnyei és hátrányai. Az orvosi kezelésnek csak abban az esetben van létjogosultsága, ha az előnyök egyértelműen bizonyíthatók. Ez nem zárja ki, hogy bizonyos egyénekben nem kívánt mellékhatások, szövődmények jelentkezzenek, melyekről a betegtájékoztatók a gyógyszergyártók védelmében részletesen beszámolnak. Annak ellenére, hogy a hormonpótló kezelést egyre szélesebb körben, több mint fél évszázada alkalmazzák, a pozitív hatások egyre markánsabb bizonyítékai ellenére mégis sokan félnek az un. ”ösztrogén indukálta” daganatoktól.
Ismereteink szerint az ösztrogéneknek direkt rákkeltő hatása nincs, tudományos bizonyítékok az ok-okozati kapcsolatra nem ismeretesek. Egyes megfigyelések mégis laza összefüggésre utalnak. Ebben nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy a hormonpótló kezelés időszaka és a daganatos megbetegedések gyakoriságának növekedése időben egybeesnek.
Hogyan alakulnak ki a rosszindulatú daganatok?
A rákos sejtek többlépcsős, összetett mutációs folyamat eredményeként jönnek létre. A petefészek hormonoknak bizonyítottan hatása van a sejtosztódást serkentő és gátló folyamatokra, így hozzájárulnak sejtek normális, élettani működéséhez. Amennyiben a sejtosztódást serkentő és gátló folyamatok több oldalról biztosított egyensúlya a többszörös mutációk következtében megbomlik és sejtosztódást serkentő tényezők kerülnek előtérbe, rosszindulatú daganat fejlődik ki. Mindez azt jelenti, hogy az ösztrogén és a progeszteron indirekt módon, a nagy számok törvényei szerint, növelhetik és csökkenthetik is bizonyos szervek daganatainak gyakoriságát.
A hormonpótló kezelés és daganatok 3 fő problémája:
A hormonpótló kezelés növeli-e a daganatos megbetegedések gyakoriságát?
A hormonpótló kezelés megváltoztatja-e a halálozási mutatókat?
Daganatos, vagy gyógyult betegek kaphatnak-e hormonpótló kezelést?
Emlőrák
Az emlőrák talán a legfélelmetesebb betegsége a nőknek. Az emlőrák kialakulása az életkorral növekszik. Rendszeres szűrővizsgálatokkal, melyeket a menopausa ambulanciák koordinálnak – fizikális vizsgált, mammographia és ultrahang - a betegség tragikus kimenetele megelőzhető.
Általánosan elterjedt hiedelem, hogy az ösztrogén növeli az emlőrák kifejlődésének a kockázatát. A kiterjedt vizsgálatok ellenére, a még mindig meglévő, egyértelmű bizonyítékok hiánya azt sugallja, hogy a kapcsolat a hormonpótló kezelés és az emlőrák között biztosan nem ok-okozati. Amennyiben a hormonpótló kezelésnek egyáltalán van kockázatnövelő hatása, az vagy nagyon minimális, vagy csak körülírt, kis létszámú népességre, bizonyos rizikófaktorok megléte esetén lehet igaz. Ha nem így lenne, a megfigyeléseknek sokkal konzisztensebbek lennének. A jól szervezett, kiterjedt epidemiológiai tanulmányok válasza egyértelmű lenne. Erre példa, hogy az egyoldalú (csak) ösztrogén kezelés és a méhnyálkahártyarák kapcsolatát már 1976-ban minden kétséget kizáróan bizonyították (részletesen lásd később).
Szakmailag az egyik legmeggyőzőbb tanulmány szerint az öt évnél rövidebb ideig alkalmazott hormonpótló kezelés nem növeli az emlőrákos daganatos megbetegedés kockázatát. Tíz évnél hosszabb kezelés esetén az emlőrák gyakorisága emelkedik. Ez azt jelenti, hogy 10 éves gyógyszerhatást követően 70 éves korra, 1000 nőre számolva 12-vel emelkedik a daganatos betegek száma, vagyis 63 nő helyett 75-en a betegednek meg emlőrákban. Ugyanakkor a hormonpótoltak közül kevesebben halnak meg, mint a nem kezeltek csoportjában. Ma már tudjuk az okot. A hormont szedőkben kifejlődő emlőrák eredményesebben gyógyítható, kedvezőbb prognózisú. Napjainkban már olyan készítményekkel is folynak klinikai vizsgálatok, amelyek csökkentik az emlőrák kialakulásának a veszélyét.
Az emlőrákos betegek 5 évig kiegészítő kezelésként un. “antiösztrogén” kezelésben részesülnek, majd ezt követően a daganatmentes esetekben a hormonpótló kezelés nem ellenjavalt.
Méhnyálkahártya rák
A méhnyálkahártya rák (pontatlan elnevezése méhtest rák) elsősorban az 50 év feletti nők betegsége. Csak olyan egyénekben alakulhat ki, akik méheltávolításon még nem estek át. A megbetegedés vérzészavart okoz. A megbetegedés korai stádiumában méhkaparással diagnosztizálható, igen eredményesen kezelhető.
Már a hormonpótló kezelés kezdeti időszakában egyértelműen igazolták, hogy egyoldalú ösztrogén kezelés esetén a méhnyálkahártya rákosmegbetegedés gyakorisága nő. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az ösztrogén adás alatt kifejlődött méhnyálkahártya rák kedvezőbb lefolyású volt. Az ösztrogén méhnyálkahártya rák gyakoriságát növelő hatása biztonsággal kivédhető. Ciklusos, vagy folyamatos un. progesztogén adásával (sárgatest hormont, progeszteron hatású gyógyszer: progesztagén) a méhnyálkahártya rákos megbetegedések gyakorisága nem emelkedik. Sőt, az un. progesztagének adásával a megbetegedések száma csökkenthető is.
Jelen ismereteink szerint, aktív daganatos betegeknél csak progesztagén kezelés ajánlható, mely mérsékelni képes az ösztrogén hiány bizonyos tüneteit.
A gyógyult méhnyálkahártya rákos beteget hormonpótló kezelése nem ellenjavalt, sőt bizonyos esetekben ajánlott is.
Méhszájrák
A méhszájrák a fiatalabb nők betegsége, melynek korai tünetei nincsenek. A rákos megbetegedés előtti kóros állapot és a rák korai stádiumai - melyek biztonságosan gyógyíthatók – citológiai vizsgálattal eredményesen szűrhető. A nők a menopausa után azért veszélyeztettettek, mert tévesen azt hiszik, hogy a menstruáció megszűntével nem kell citológiai vizsgálatot végeztetni.
Tudományosan igazolt tény, hogy a méhszájrákos megbetegedések száma a hormonpótoltak között kevesebb.
Méhszájrákos betegeknél a hormonpótlás előnyös hatású és bizonyítottan nem fokozza a daganatos megbetegedés progresszióját.
Petefészekrák
A petefészekrákos megbetegedések száma az 50 éves kor után fokozatosan emelkedik. A daganat alattomos növekedésű, tünetei leggyakrabban későn jelentkeznek. Felismerhető a nőgyógyászati és az ultrahangos vizsgálatokkal, melyek a hormonpótolt betegek rutin ellenőrzéséhez tartoznak.
A tudományos megfigyelések adatai ellentmondásosak. Legújabb ismereteink szerint a 10 évnél hosszabb hormonpótló kezelés minimális mértékben emeli a petefészekrákos megbetegedések számát.
Petefészekrákos betegek hormonpótló kezelésben részesülhetnek, mivel nem hat sem a tünetmentes időszakok hosszára, sem a túlélésre.
Myoma
Menopausában a méhtest leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganata myoma, mely sosem válik rosszindulatúvá.
myoma viselkedése a hormonpótló kezelés során eltérő, összefüggést mutat a hormonpótló gyógyszerek típusával. A myoma nagysága nem képezi a kezelés abszolút ellenjavallatát. 3-6 havonként ellenőrzése javasolt. Amennyiben panaszokat idéz elő és bizonyos nagyságot meghalad, műtéti eltávolítása indokolt lehet.
Vastag- és végbélrák
A vastag- és végbélrák az emlőrák után a második leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés. A hormonpótló kezelésnek jelentős védő hatása van a daganat kifejlődésére. Többszörösen bizonyított felmérések szerint a hormonpótló kezelés 20-30 %-kal csökkenti a vastag- és végbélrákos megbetegedések számát.
Az ilyen típusú daganatok esetén a hormonpótlásnak ellenjavallata nincs.
Összefoglalva
Megállapítható, hogy a hormonpótló kezelés összességében nem emeli a rosszindulatú daganatos megbetegedések számát. A hosszantartó kezelés kismértékű eltolódást okoz a daganatok megoszlásában. A hormonpótló kezelés mellett kialakult rosszindulatú daganatok egy része (pl. emlő, méhnyálkahártya) kedvezőbb prognózisú, ezért a hormonpótlás során, vagy azt követő években felismert daganatos betegek közül kevesebben halnak meg. Elsősorban azért, mert az emlőrákos megbetegedés prognózisa jobb és eredményesebben kezelhető.
A hormonpótló kezelés kedvező hatásainak összegeződéseként, a rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozását csökkenti és minden más gyógyszernél hatékonyabban javítja az életminőségét, növeli a várható élettartamot is.